2009. január 24., szombat

Réggebi cikkek

Sejben Lajos látlelete a jövőnek

Szeged - A képzőművészetben elveszítették dominanciájukat a nemes anyagok – ma már bármiből készülhet műalkotás. Az újrahasznosított papírtól a fémipari hulladékokon át az egyszerű utcakövekig sokféle anyag feltűnik a galériákban. Példa erre Sejben Lajos Reök-palotában látható összegző tárlata is.



Különleges tárlattal találkozhat a látogató a Reök-palotában, ahol vasárnapig a kortárs szegedi képzőművészet egyik legeredetibb alkotójának, Sejben Lajosnak olykor meghökkentő művei láthatók. A mérnöki munkája mellett alkotó művész életműve is jó példa arra: a korábban felhasznált nemes anyagokkal, az arannyal, ezüsttel, bronzzal és márvánnyal szemben ma már az újrahasznosított papírból, a fémipari és elektromos hulladékokból, de még az egyszerű utcakövekből is izgalmas, ötletes műtárgyak készülhetnek.


– Egy német újságban olvastam, hogyan lehet házilag papírt készíteni. Gondoltam, én is kipróbálom. Főztem, turmixoltam, először nem sikerült, végül saját elképzeléseim szerint változtattam a technikán és csodálatos dolgok születtek. Egy új világ nyílt meg előttem, izgalmas organikus formák keletkeztek a papíron. Kísérleteztem is: a forró vasaló és a papírhoz hozzáadott adalékanyagok, például a finom bőrreszelék, fantasztikus hatásokat eredményeztek – meséli Sejben Lajos. A szegedi
Ehető kiállítás

Sejben Lajos semmilyen anyag felhasználásától nem idegenkedik, csak azt tartja lényegesnek, hogy a művész át tudja változtatni, magáévá tudja tenni mindazt, amivel dolgozik. – Németországban rendeztek olyan tárlatokat is, amelyeken ostyaszerű anyagból készült alkotásokat mutattak be, és megették a látogatók a kiállított műveket. Abból a korból, amelyben él a művész, tudása, felkészültsége szerint és a lehetőségeit kihasználva úgy kell alkotnia, hogy a művei rá jellemzőek legyenek. A többműfajúsággal – különböző anyagokból plasztikákat, táblaképeket is készítek – az a célom, ami a korábbi évszázadokban is az alkotók célja volt: saját koromról egyfajta látleletet nyújtani a jövőnek – vallja a művész.
művész még 1994-ben elküldte Kiotóba, a III. nemzetközi papír- és textilversenyre A természet képeslapjai című papírsorozatát, amellyel ezüst díjat nyert. A következő évben egy másik munkájával megkapta a japán kulturális minisztérium arany díját, amit 1998-ban újra elnyert. Azóta már számtalan elismerést begyűjtött. A Reök-palotában retrospektív jellegű tárlatán macskakő-variációit is sokan megcsodálják.

– Megláttam az egyik kollégámnál egy gyönyörű káposztás követ: a Szent István téri piacon egykor azzal súlyozták le a legyalult káposztát. Nagyon megtetszett a lakkszerű, tükörfényes feketesége. Eszembe jutott, hogy fényesre csiszolt egyszerű utcakövekből is lehetne különböző kisplasztika-variációkat készíteni. Először egy kis gobelinpárnát tettem az egyik közepére. A Párnakőnek nagy sikere lett: a szombathelyi textilbiennálén díjat is nyertem vele. Olyan abszurd a kemény fekete gránitkőben a puha textildarab, hogy mindenki felfigyel rá. Később az utcakő szinte kimeríthetetlen kisplasztika-alapanyagommá vált, idegen anyagokat, fémet, fát, üveget, textilt és papírt is tettem bele – mutatja a Reök-palotában Sejben Lajos, aki szerint ezek a műtárgyak mindig meghökkentik, elgondolkodtatják az embereket.

Forrás Délmagyar.hu

Nincsenek megjegyzések: